Csökkenő termőtalajnak kellene növekvő népességet eltartani; egyre nagyobbak a termésátlagok, viszont a minőség gyengül; túlzott a kemizálás, amelytől csökken a termékenység; egyre romlik a talaj állapota, a fenntarthatóság elve nem érvényesül; globális klímaváltozás fenyeget, amely az ökoszisztéma változásával jár – csak néhány átgondolni való a sok közül, amelyre sürgősen megoldásokat kell keresni – kezdte az innovatív mezőgazdaságról szóló előadását a kutató. Ezek jó része globális probléma, némelyik Magyarországot talán nem is olyan mértékben érintik, de a magyar agráriumnak is komoly kihívásokat jelentenek.Felgyorsultak a talajdegradációs folyamatok

Ezek közül a talajjal kapcsolatos problémákról szólt részletesebben. A termőréteg csökkenéséről elmondta: vannak olyan negatív – véleménye szerint eléggé pesszimista – szcenáriók, melyek szerint még ebben az évszázadban elveszítjük a talaj termőrétegét. Ezt a magyarországi viszonyokra túlzó állításnak tartja, ugyanakkor „a talajaink romló állapota mind fizikai, mind kémiai, mind biológiai szempontból nézve tény”. Az úgynevezett talajdegradációs folyamatok a rendszerváltásól számítva felgyorsultak. Melyek ezek a folyamatok?

Romló talajszerkezet, savanyodással: egy egységet romlott a pH-értékben mért kémhatásuk. Tehát amelyik eddig átlagban 6,5-es volt, az most már 5,5-es. Olyan változások ezek, amelyek most már kihatnak a mezőgazdaság teljesítőképességére is.

Egyoldalúvá vált a műtrágyázás: szinte kizárólagos a nitrogén szerepe. Jó esetben foszfort és káliumot ugyan még adunk mellé.

Csökkennek a tápanyagkészletek: a vizsgálatok azt mutatják, hogy húsz év alatt a tápanyagaink minősége is – a pH-értékhez hasonlóan – egy kategóriával visszasorolódott. Tehát a kiváló minőségű termőtalajból jó, a jóból közepes lett és így tovább.

Végletesen leegyszerűsödött a vetésszerkezet: egy-egy gazdaság gyakorlatilag csak 3-4 növénnyel foglalkozik, ezek forognak a területeken. Ez a talajban élő biológiai rendszereket is nagyon leegyszerűsítette.

Túlsúlyos a kémiai növényvédelem: a mennyiség bűvöletében növénytermesztésünk kizárólag a kémiai védelemre rendezkedett be. Hol van ez a gyakorlat az ökonómiai és ökológiai szempontokat figyelembe vevő, okszerű védekezéstől, amelyet 2014 óta elő is ír az integrált növénytermesztésről szóló rendelet – fejtegette.

A növényvédő szerek nem kellő felelősséggel való használatának az lett a következménye, hogy bizonyos hatóanyagok elveszítették a hatásukat, rezisztenssé váltak rájuk a kártevők. A közeljövőben több mint tíz hatóanyagot ki is vonnak a forgalomból.

Nem a növényhez igazítják tápanyag-kijuttatást: különböző szakmai ajánlások követése helyett a saját termőterület sajátságaihoz és a termesztett növény igényeihez kell igazítani. A programszerűség helyett ebben is az okszerűséget követni.

A talajjavítás már csak emlék a múltból

Utoljára az előző rendszerben történt talajfenntartás, amelybe a kémiai javítás is beletartozott. Manapság már nem is hallunk erről. A talajjavítás során minimum 20 tonna javítóanyagot kellene kivinni hektáronként. Ennek akkora költsége van, hogy szántóföldön nem lehet kigazdálkodni, így aztán nincs is talajjavítás. Kis mértékben lehetne pótolni szerves anyaggal, az meg nincs, mert nincs elég állatunk ehhez. Úgyhogy sem ásványi, sem szerves anyagot nem alkalmazunk a talajszerkezet javítására.

Pedig az ország nagy területén lenne szükség a talajjavításra. Például ahol sekély a termőréteg, vagy nagyon kötött a talaj, esetleg belvízre hajlamos, vagy ahol talajsavanyodás, szikesedés jelentkezik – sorolta.

Hihetetlen felelősség van a gazdák kezében

A technológiai váltás most már a 24. órában van – nyomatékosította Rácz Istvánné, főiskolai tanár. A jelenlegi gazdálkodás középpontjában a növény van: legyen jó a termésem, tudjam kedvező áron értékesíteni, és akkor tudom jövőre is finanszírozni a gazdálkodást. Ezt a szemléletet most már le kell cserélnünk egy sokkal komplexebbre. Ebbe már a növény, a környezet, a fogyasztó és mellettük a gazdaságosság egyaránt beletartozik. Hogy kinek a kezében van a döntés? A gazdálkodóéban! Hihetetlen nagy felelősség van a kezükben. Tudatában kell lenniük annak, hogy ők a döntően kémiai alapú gazdálkodás során bizony az ökoszisztémába nagyon-nagyon sok módon beavatkoznak.

Az innovatív mezőgazdaság előtt álló feladatok

Csökkenteni kell a kémiai terhelést, felhasználni a biológiai védekezés módszereit, erősíteni a természetes folyamatokat –  ezek az innovítív mezőgazdaság előtt álló feladatok. Ezek a módszerek a biotermesztésben már teljes mértékben ismertek, onnan tulajdonképpen átvehetők lennének.

De a biotermesztés csak egy szűk réteget tud kiszolgálni, azokat, akik számára ez megfizethető. Most az a feladat, hogy a nagy tömegben termelő, nagy felületen, tradicionális, konvencionális módszerekkel gazdálkodók is „beleálljanak” a technológiai újítássorozatba, amelynek eredménye a normál piaci áron elérhető, megfizethető termés – a fenntartható és költséghatékony gazdálkodás keretében – taglalta a kutató.

A gyógynövények mint alternatív lehetőségek

Hogy milyen megoldások léteznek minderre? Például a gyógynövények alkalmazása is egy alternatív lehetőség.

Azt már régóta tudjuk, hogy a humángyógyászatban milyen jótékony hatásúak. A körömvirágról például majd’ mindenkinek beugrik, hogy milyen sikeresen bevethető sebgyógyításra. De amikor egy állati károsító megszúr egy növényt, nem seb keletkezik ott is? Vagy amikor a levendulát molyűzésre berakjuk szekrénybe, nem adódik a párhuzam, hogy a zöldség-gyümölcs kultúrákban, a szántóföldön is vannak távol tartandó molyok? És ráadásul még a levéltetveket is elriasztja. Érdemes lenne a fűszernövényeket is bevonni ebbe a körbe, hiszen általános kondicionálóként, sejterősítőként ezek is szóba jöhetnek.

A gyógy- és fűszernövényekkel szemben nem lép fel rezisztencia – fotó: Shutterstock

Azért is érdekes ez a terület, mert a gyógynövényekből nagyon sokféle hatóanyagot vonnak ki. Ha több gyógynövényből készítünk elegyet, egészen biztos, hogy legalább százféle molekulát lehet azonosítani, az egyes hatóanyagok közötti szinergiákat, együttműködéseket is meg kell még ismernünk.

További nagy előnyük a gyógy- és fűszernövényeknek, hogy velük szemben nem lép fel rezisztencia, és nemcsak a növényvédelmet, növény-egészségügyet szolgálják, hanem ráadásul általános kondíciójavítók is. Ezeket a hatásokat sokkal jobban ki kell aknázni.

Már Magyarországon is kutatják a zöldségek beltartalmát

A mikroelemeket vagy esszenciális mikroelemeket mindenki ismeri. A piaci kínálatban is van jó néhány mikroelem-készítmény. Már Magyarországon is kutatják a zöldség-gyümölcs, valamint takarmányfélék beltartalmi mutatóit. A drámai romlásra csak egy adat:

a sárgarépában 40 év alatt négy százalékra csökkent a vitamin- és ásványianyag-tartalom.

Az energia megvan benne, csak a minőség hiányzik. Amerikai kutatók erre a jelenségre egyébként már sokkal régebben felhívták a figyelmet.

Hogy ennek mi lehet az oka? Egyrészt a mennyiségorientált termesztés, másrészt a talajdegradáció. Nem viszünk be mikroelemeket a talajba, és ami van, annak a felvehetősége is romlik. A növénynek egyre kisebb az esélye a talajból való tápanyagellátásra.

Végezetül arra hívta fel a figyelmet,  hogy „Magyarország nagyon gazdag ország, csak nem tudunk róla”: olyan ásványi anyagaink hevernek kihasználatlanul, amelyeket már a ’70-es években megtaláltak, és már akkor nagy jövőt jósoltak nekik. Kőzetekből bányászott ásványi anyagokról van szó. Kétezernél több publikáció született róluk. Termés- és talajjavító, biotermesztésben is alkalmazható hatásait részletesen megvizsgálták, aztán az erről szóló tanulmányok bekerültek a fiókokba.

Több mint harmincféle ilyen ásványi anyag van, és azért hívnom fel ezekre a figyelmet, mert egyrészt olcsón hozzáférhetők, kiváló talajjavító hatásuk van, nem mellesleg a növény számára kisebb molekulájú, tehát jól felvehető szervesanyag-pótlást is jelentenek. Ráadásul növényvédelmi hatásuk is bizonyított, teljesen beleférnek a biotermesztés engedélyezett listájába – zárta előadását Rácz Istvánné talajkémikus, főiskolai tanár.