A vesék elhelyezkedése, funkciójuk
A vese bab alakú, sima felszínű, sötétvörös színű páros szerv. A hátsó hasfalon a gerinc két oldalán az utolsó hátcsigolya és a két első ágyékcsigolya magasságában helyezkednek el. Egy-egy vese hossza kb. 12 cm, szélessége 6 cm, vastagsága 3 cm, tömege 130-140 gramm. A két vese nem teljesen egyforma. A jobb oldali valamivel nagyobb, és kissé lejjebb helyezkedik el, mint a bal, mert a máj jobb lebenye lenyomja. A vese belső szélén behúzódás látható, ez a vesekapu, itt találhatók a szervbe be- és kilépő erek, valamint a húgyvezeték. Felső pólusán ellapult párnához hasonló szerv, a mellékvese található, amely hormonokat termel.
A vesét három tok veszi körül: a rögzítésben szerepet játszó rostos tok, körülötte a zsíros tok található, legkívül pedig egy vastagabb kötőszövetes tok. A vesék rögzítésében legjelentősebb szerepet a tokjai játszanak. Ezek nem mindig elegendőek a vese felfüggesztéséhez, elsősorban lesoványodott egyéneken, akiknél a vese zsíros tokja elvékonyodik, előfordulhat, hogy a vese elhagyja a helyét, lejjebb vándorol, ezt nevezzük vándorvesének. Ritkán találkozhatunk különféle rendellenességgel is, lehet például, hogy csak egy veséje van valakinek, de lehet számfeletti harmadik vese is. A vesének ritkán lehet szokatlan elhelyezkedése és eltérő alakja is. Ezek a fejlődési rendellenességek a legtöbb esetben nem okoznak panaszt.
A vesének kétféle állományát különböztetjük meg: a kéreg- és a velőállományt. A kéregállományban helyezkednek el az érgomolyagok (glomerulusok), valamint a belőlük eredő csatornák (tubulusok) kezdeti és végső szakaszai. A veséknek mintegy kb. 40 százalékát erek és a bennük lévő vér alkotják. A vese morfológiai és funkcionális egysége az ún. nefron, amely a glomerulusból és a hozzá csatlakozó tubulusokból áll, amelyek aztán a gyűjtőcsatornákban egyesülnek, és így nyílnak a vesemedencébe. A vesék kb. 3 millió (egy-egy vese 1,5 millió), ilyen komplikált rendszerű, parányi kapillárisok szövevényéből álló nefront tartalmaznak, ezek alkotják a vesék mikroszkopikus szűrőegységét.
A vesék feladata nagyon sokrétű. A vese a vizeletkiválasztáson keresztül gondoskodik a szervezet víz és elektrolittartalmának egyensúlyáról. Táplálkozás közben szöveteinkben salakanyagok képződnek, amelyek a vérbe kerülnek. Ezek az anyagcsere-termékek szervezetünk számára mérgezőek, ki kell ürülniük, nehogy életveszélyes állapotot idézzenek elő. A mérgező anyagoknak a vérből történő kiválasztása a vizeletkiválasztó rendszer feladata. A vesék végzik a szervezet méregtelenítését, a vese távolítja el a szervezetből az anyagcsere egyes végtermékeit (urea, kreatinin, húgysav).
A két bab alakú szerven át egy nap alatt az ember vére kb. 350-szer szűrődik át, ami összesen 1800 liter vérnek felel meg. Normál esetben tehát percenként kb. 1300 ml vér áramlik keresztül az érgomolyagokon, ezek megszűrik és eltávolítják a szervezet anyagcsere vég- és lebontási termékeit, a méreganyagokat, a felesleges vizet és ásványi sókat. A bonyolult folyamat végeredményeként napi 1-2 liter vizelet képződik, amely a vesékből a húgyvezetéken, húgyhólyagon, húgycsövön át távozik szervezetünkből. Ezen kiválasztó funkciói mellett a vesék részt vesznek a vérképzés-, a csontanyagcsere-, a vérnyomás- és az általános anyagcsere-szabályozást érintő hormontermelésben is.
Ördögi kör!
Egy ördögi kör alakul ki, a kardiovaszkuláris rendszer betegségei a vesefunkció további romlásához vezetnek, valamint a vesefunkció zavarai (romlik a kiválasztás) rontjáka szív és a keringési rendszer kórállapotait. .
Hogy kerül a csizma az asztalra? Mi közük a veséknek a szívhez? – tehetjük fel a kérdéseket.
Élettani értelemben a vese a keringési rendszer részének tekinthető, mivel a kardiovaszkuláris rendszer normális működésének feltétele az idegi és hormonális szabályozás, a szív, az artériás és vénás rendszer, valamint a vese működése is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vesefunkció zavara vagy elégtelensége kedvezőtlenül érinti a szív funkcióját, és a szív funkcióromlása tovább rontja a vese állapotát. További következmény, hogy a szív- és keringési betegségek (magas vérnyomás) káros hatással lehetnek a vesefunkciókra, és ez idült veseelégtelenséghez vezethet. Régi klinikai felismerés, hogy ezen rendszer egyik komponensének elégtelensége – gyakrabban a veseelégtelenség– nagymértékben nehezíti a „rendszer” másik komponensének – jellegzetesen a szívbetegségnek – a további eredményes kezelését.
A vesék jelzik a kardiovaszkuláris kockázatot
A csökkent veseműködésre utaló leletek
A rutinszerűen elvégzett laborvizsgálattal időben észrevehető a gond. Normál esetben a vesék a fehérjéket visszatartják, amennyiben a veseműködés romlik, a vizeleteben albumin típusúfehérjejelenik meg. A vese károsodása miatt a vérben magasabb kreatininszint alakul ki, ugyanis a krteatinin vesén történő kiválasztása csökken.
A vesefunkció ellenőrzésére használt további vizsgálat az egyszeri vérvételt igénylő „kreatinin clearance” (tisztulás) érték meghatározása, amelyet ma már minden hazai laboratóriumban automatikusan kiszámolnak a vér kreatininszintje alapján.
A „kreatinin clearance” (tisztulás) azt mutatja meg egy adott anyagra (kreatininre) vonatkoztatva, hogy a vese egy perc alatt hány milliliter vért tud megtisztítani: az orvos ezen érték alapján is eldöntheti, hogy kell-e számolnia veseproblémával az adott páciensnél.
A veseműködés jelenlegi legjobb általános jelzője az ún. glomerulus filtrációs ráta (GFR) értékének a kiszámítása. Ezen értékből szintén következtetni lehet a vizeletkiválasztási rendszer általános működésére.
Normálértéke átlagos, 1,73 m2-es testfelszín esetén 120 ml/perc, ez 40 éves kor után évente közel egy 1 ml/perccel csökken. Ha a ráta 3 hónapon át 60 ml/perc/1,73 m2 alatt marad, akkor egyéb tünet hiányában is idült veseelégtelenséget jelent.
Mára már az is kiderült, hogy a glomerulus filtrációs ráta önálló kardiovaszkuláris rizikótényezőként használható. Ez azt jelenti, hogy a glomerulus filtrációs ráta (GFR) nemcsak a veseműködés meghatározó tényezője, hanem a kardiovaszkuláris betegségeket és a mortalitást is jelentősen befolyásolja. A betegek nagy részénél nem ismerjük fel a GFR csökkenését, amely az esetek nagy részében az érkárosodás (cukorbetegség, magas vérnyomás, érlemeszesedés) következtében alakul ki, és ez a károsodás az egész kardiovaszkuláris rendszert is érinti. A betegségek ok-okozati összefüggése oda-vissza működik, vagyis az érelmeszesedés vesét károsít, a vesekárosodás pedig tovább rontja az érelmeszedés folyamatát. A károsodó erek közül a koszorúerek sem kivételek, tehát a betegség következtében a szív működése is drámaian romlik. Pedig az időben elkezdett gondozás, kezelés, lehetőséget nyújt a veseelégtelenség progressziójának csökkentésére, esetleg megállítására, a vesebetegség szövődményeinek kezelésére, az általános érelmeszesedés progressziójának csökkentésére.
