A gyógynövények alkalmazása egyidős az emberiséggel
A régi ENERGY-sek még jól emlékeznek Füvesanyóra, akinek a tanácsait A-tól Z-ig olvashattuk a Pentagram® krémek gyakorlati alkalmazásáról. Ehhez a füzethez annak idején Németh Imréné Éva természetgyógyász, klubvezető írt holisztikus visszatekintést kínáló, értékes előszót. A kiadvány újabb változatában, amely Hogyan és mire használjuk a krémeket címmel jelent meg, az említett előszó már nem kapott helyet. Alább – terjedelmi okokból mintegy a felére rövidítve – ismét elolvashatják.
Füvesanyó vagyok, egyidős az emberiséggel. Tudásomat és tapasztalatomat több tízezer emberöltő alatt szereztem. Ültem ősemberként a tűz mellett, a vadászatból visszatértek sérüléseit ápolva, fájdalmaikat gyógyfüvekkel enyhítve, de gondoztam újszülötteket is, segítettem táplálni a gyengéket növényekkel, cserjék és fák terméseivel, gyökerekkel…
A Tigris és az Eufrátesz folyó között a sumér birodalom (i. e. 4000-2000) első civilizációjának kultúrájában gyógyítóként működtem. E termékeny területen számos gabona-, fűszer- és gyógynövény termesztésével foglalkoztak, ezért felhasználtam ezeket az életerő serkentésére, táplálásra. Varázsigékkel és démonűző mágiával együtt alkalmaztam a füvek gyógyító erejét, borogatásként, külsőleg és belső felhasználással egyaránt…
BABILÓNIA, ASSZÍROK, EGYIPTOM
Mezopotámia területén, a fejlett kultúrával rendelkező Babilóniában már gyógyszeres terápiákat is végezhettem a Hammurápi király (i. e. 1750 körül) által szabályozott körülmények között. (A kőbe vésett 282 paragrafusból 9 foglalkozik a gyógyítással.) Közreműködhettem az antik világ 7 csodája egyikének megalkotásában – a függőkertek szépségét, gazdag termékenységét, sokféleségét a világ mára sem felejtette el. Volt itt számos különleges virágfaj, fák, cserjék, gyógy- és fűszernövények sokasága. Honos volt a mandula, a füge, a dió, a datolya, a tömjénfa, a fenyőfélék, a gránátalma, a vízililiom.
Az asszírok, akik ráolvasást végeztek, jósoltak és gyógyítókat gyűjtöttek maguk köré i. e. 700 körül a fővárosukba, szívesen meséltek nekem tapasztalataikról. Ninivében agyagtáblákra vésték fel eredményeiket, mint legősibb gyógyászati emlékeket. Sokféle növényt, termést, magot, gyökeret, gyümölcsöt, levelet, állati termékeket, ásványi anyagokat kevertek különböző folyadékokba (víz, olaj, tej, bor). Ezzel igyekeztek tartósítani készítményeiket, így a felhasználhatóságot szinte egész évre meg tudták oldani.
Az ókori Egyiptomban felhasználtam a mirhát, a mentát, ismertem a ricinus hatását, a mákot, a köményt, a fehérürmöt, a sáfrányt, a hagymát, az ánizst, a kaprot, a koriandert, a lent, a beléndeket, a levendulát és a kamillát. Balzsamoztam holttesteket mirhával, ápoltam a ricinus olajával a hajat és bőrtápláló, gyógyító céllal a testet. Számos gyógynövényt, olajokat és illóolajokat használtam fel mumifikálásra…
Megismerkedhettem az ájurvédikus tanokkal az ókori Indiában. A hinduk ezt, a Védákban megénekelt gyűjteményt ma is az orvoslás, az alkalmazott orvostudományuk ősforrásának tartják. Gyógynövény-terápiájuk alapvetően eltért más alkalmazásoktól. Úgy tartották ugyanis, hogy csak a teljes növény (gyökér, szár, levél, virágzat) képes a gyógyítás elvégzésére, ehhez nem elég a belőle kivont egy vagy több hatóanyag. A 4000 éves tanokat a modern természetgyógyászat és tudomány is visszaigazolva látja…
HAGYOMÁNYOS KÍNAI ORVOSLÁS
Füvesanyóként az ókori Kína nagy hagyományokkal rendelkező gyógyászatáról is volt alkalmam tapasztalatokat gyűjteni. Számos, a kínai alapelvek szerint alkalmazott növény kiállta már az idő próbáját, mai korunk tudományos vizsgálatai is igazolják hasznosságukat.
Hippokratésszal (i. e. 460-377) való találkozásom meghatározó volt az ókori Hellászban. A gyógynövénygyógyászat gyakorlata ekkor kiteljesedhetett, méltó elismertséget kaphatott, hiszen vándorló orvosként együtt járhattuk be Görögországot és Kis-Ázsiát. Hippokratész rendszerezte és összefoglalta az addig részelméletként alkalmazott gyógyítási eljárásokat, így a sebészetet, a kórtant és az élettant stb. egy rendszerbe ötvözte. Növényi szereket használt, a főzetek, kenőcsök, porok kivonataival számos gyógyulást ért el, tapasztalatait továbbadta a tanítványainak. Elméletei között szerepelt az, hogy maga a gyógyítás nem más, mint a szervezet egészséges összhangjának megteremtése, helyreállítása…
Arisztotelész (i. e. 384-322) és Claudius Galenus (129-199) növénytani és gyógynövénygyógyászattal foglalkozó művei, valamint Dioszkoridész növényből, ásványokból, állatból származó gyógyszereinek leírásai évszázadokig alapműként határozták meg a gyógyászatot. Galenus egy gladiátoriskola orvosaként főként a sérülések, törések, vágások esetében tett szert nagy tapasztalatra. Hippokratész tanaira támaszkodva közel 400-féle növényi szert alkalmazott kivonatok, főzetek, kenőcsök, keverékek formájában, s ezek nagy jelentőségűvé váltak az emberiség számára. Galenusi készítményeknek nevezzük őket még ma is.
Avicenna (980-1037) az arab gyógyászat kimagasló képviselője. Öt könyvből álló alkotásával Galenus elveit, tanításait követte és fejlesztette tovább. Műveit, latinra fordítva, a kolostori gyógyászat alappilléreként tartották számon.
Dioszkoridész az ókor legjelesebbnek tartott botanikusa volt. Gyógyítói tapasztalatával, tudásanyagával felismerte a gyógynövényekben azokat az anyagokat, amelyeket ma “hatóanyagként” ismerünk. Megalkotta az antik világ gyógyszerkönyvét, melyben 600 növény, állati termékek és ásványok szerepeltek, gyógyhatásaikkal együtt.
Jártam az ókori Rómában, ahol Plinius (i. sz. 23-79), a hírneves herbalista megtanította nekem a mentafajok és egyéb akkor ismert és felhasznált gyógynövények sokoldalú használatát, alkalmazásuk lehetőségeit. Készíthettem fürdőket fájdalomcsillapításra, gyulladáscsökkentésre, nyugtatás céljából, valamint felfrissülésre is. Borogatások és gyógyító elixírek készültek sérülések, nehezen gyógyuló sebek, gyulladások, duzzanatok, fájdalmas izomfeszülések, izomgörcsök gyógyítására.
KOLOSTORI GYÓGYÁSZAT
Megismerhettem a kolostori gyógyászatot. Ezt a felsorolt hírneves gyógyítók munkái alapozták meg, mivel műveiket a szerzetesek latin nyelvre lefordították. Az európai orvoslásban a kolostori gyógyítás a Benedek-rend megalapításával, 529-ben kezdődött (Nursiai Benedek – Monte Cassinóban). A kolostorok eredetileg a gyengék, betegeskedők, elesettek menhelyeként működtek, amolyan korabeli kórházként. A kolostorokat gyógynövénykertek vették körül, és a szerzetesek által itt termesztett gyógynövényekkel, azokból készített természetes szerekkel ápolták, gyógyították a rászorulókat. A 8. századra már széles körben elterjedt a kolostori gyógyászat, egyre nagyobb számban termesztettek mediterrán gyógynövényeket is, amelyeket felhasználtak a szerzetesiskolákban képzett ápoló szerzetesek.
Bingeni Szent Hildegardot (1098-1179), akit tiltakozása ellenére a rupertsbergi apátság apátnőjévé választottak, távoli vidékekről is felkeresték a rászoruló betegek. A kolostorban gondosan ápolt gyógynövénykertjéből származó kenetekből, teákból és gyógynövénycseppekből álló számos kincse rejtőzött. Hildegard holisztikus szemléletű tevékenysége során leírja tapasztalatait a népi gyógyászatról és az egyes gyógynövények gyógyító hatásairól. Ránk maradt könyvében pontos adatokkal és leírásokkal szolgál a növények gyógyászati felhasználásáról.
A modernnek nevezett gyógynövénygyógyászat egyik úttörőjének számít Paracelsus (1493-1541), aki a természetet kutatta, teológusként és orvosként, valamint gyógyszerészként vált ismertté egész Európában. Herbarius című munkájában rendszerezi a gyógynövényeket, és a nevéhez fűződik az első tinktúrák (alkoholos kivonatok) előállítása is. Az a mondása, amely híressé tette, ma időszerűbb, mint valaha: “Minden dolog mérgező, és semmi sincs méreg nélkül. Csak a dózison múlik, hogy méreg-e vagy sem.”
Füvesanyóként többször visszatértem már a hagyományos kínai gyógyászat különleges rendszeréhez, alapelveihez. Eddigi füves tevékenységem megkoronázása volt Kína csaknem ötezer éves gyógyászatának felfedezése. Olyan legendás személyek, mint Shen Nong (Isteni Gazdálkodó) és Huang Di (Sárga Császár) nevéhez fűződik az alapelmélet kidolgozása. Az ismert és felhasznált gyógynövények száma elérte a hétezer (!) fajt…
NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA
