Sokszor hallhatjuk, illetve mi magunk is tudjuk, hogy a legnagyobb ajándék, amit gyermekeinknek adhatunk, az a teljes
figyelmünk, odafordulásunk, a velük együtt töltött idő.
Az ünnepi időszak alkalmasabb arra, hogy megvalósíthassuk mindezt. Lassabb fordulatszámra kapcsolhatunk.
Lenémíthatjuk telefonjainkat, szüneteltethetjük a képernyőket, és figyelmünket a közös elfoglaltságainkra irányíthatjuk.
Számunkra is pihentetőek lehetnek ezek a tevékenységek, a gyermekeinkkel töltött közös percek pedig felejthetetlenné
válnak. Ebből akár szokást is kialakíthatunk, a hétköznapokra is átmentve ezt a hangulatot.
„Mire jó az új konyha, ha egyedül eszünk benne, vagy duzzogunk? Mire jó az új nappali, ha soha nincs időnk üldögélni benne? Mire jó az új autó, ha minden utazásnál veszekedünk benne…” (Thomas D`Ansembourg)
MIVEL IS KEZDJÜK?
Beszélgessünk! Ez persze mindig fontos, nem csak ilyenkor, de jól tudjuk, hogy a hétköznapok sodrásában nem sok időnk jut rá. Gyakran csak informáljuk egymást, teendőket egyeztetünk, gyermekeinket utasítjuk a következő „napirendi pont” elvégzésére. A karácsony közeledte régi emlékeket idéz fel, így elő is vehetjük a fényképes dobozt, és mesélhetünk. A gyerekek mindig ámulva hallgatják a régi történeteket nagyszülőkről, szülőkről, saját magukról.
Az év végéhez közeledve átgondolhatjuk közösen az eltelt évet. Mindig zsúfolt naptárunkat végiglapozgatva láthatjuk, mi minden történt velünk, mi volt az, ami sikerült, és mit csinálnánk másképp. (Az interneten találhatunk ehhez többféle kidolgozott, gyerekek számára is élvezetesen megvalósítható évlezáró, évtervező programot, amit kinyomtatva, közösen kitölthetünk, színezhetünk, rajzolhatunk.) Nemcsak kellemes elfoglaltság ez, hanem nagyon építő is. Segít végiggondolni a család aprajának-nagyjának az eltelt időszakot. Lezárni és befejezni, ami szükséges, folytatni, ami fontos, és kitűzni az új célokat. Akár családi hagyományt is teremthetünk belőle.
A MESE VARÁZSA
A beszélgetéshez kapcsolható a mesehallgatás, mesemondás, közös mesélés, olvasás. A karácsonyfa csillogó díszei és fényei szinte ösztönöznek erre. A mese felsorolhatatlanul sok fontos dologgal gazdagítja gyermekeink életét (és a miénket is, hiába vagyunk már kicsit nagyobb gyerekek). Segíti az érzelmek feldolgozását, az önkifejezést, illetve oldja a belső feszültséget, gazdagítja a képzelőerőt és a kreativitást. Azok a gyerekek, akik sok mesét hallgatnak, később szívesebben olvasnak majd. (De ne csak emiatt meséljünk!) Mesélhetünk elalvás előtt, de az ünnepeken napközben is szakíthatunk időt rá.
A kisebbeket a saját életükről, napjaikról, környezetükről szóló mesék bűvölik el, míg a nagyobbaknak a tündérmesék és a kalandos történetek nyújtanak szórakozást. A régi megható vagy mulatságos családi történeteket is továbbadhatjuk gyermekeinknek, ezeket még a
tizenévesek is igencsak élvezik. Mesélhetünk fejből, olvashatunk könyvből – egyaránt kedves tevékenység lesz. Újra kedvelt a diavetítő is,
amihez sokféle mesefilm beszerezhető (ha nem őrizte meg valaki a padláson a régieket). Hangulatos közös estét varázsolhatunk így akár egy hétköznapból is. Hallgathatunk hangoskönyvet, eközben még a házimunka is könnyebben megy. A lakásban is játszhatunk hideg–
meleg játékot (másik nevén: tűz–víz játék– A szerk.), a bújócska egyfajta beltéri változatát. Elrejtünk egy előre megbeszélt tárgyat, ezt kell megkeresni. Közben irányítást kapunk: minél közelebb ér a kereső a tárgyhoz, annál forróbb övezetbe ér.
A közös filmnézés ugyancsak jó családi program lehet. Alakítsuk mozivá a nappalit: egy közösen választott film és elegendő pattogatott kukorica, rágcsálni való mellett hangulatos esti programot szervezhetünk az egész családnak.
Egyszerű és sokoldalúan játszható memóriajátékot magunk is készíthetünk, akár PET-palackok kupakjaiból, akár kartonra ragasztott képekből.
Télen is van mód a piknikre. Egy pokrócot a karácsonyfa mellett leterítve, elfogyaszthatjuk az uzsonnát a szobában, papír- vagy műanyag tányérokból, kulacsból. Az előkészületekben mindenki szívesen segít majd (és esetleg egy mosogatást is megspórolhatunk).
Előállhatunk a kincskeresés programjával is. Elrejtünk néhány tárgyat, a felkutatásukhoz saját készítésű térképet mellékelünk, amelynek segítségével a gyerekek meglelik az elrejtett kincset.
MENNYI TÁRSASJÁTÉK!
Biztosan a fa alatt is lapul majd néhány társasjáték, amit közösen kipróbálhatunk. Ha mégsem, akkor a klasszikus társasok is jó szórakozást ígérnek: malom, ki nevet a végén, kockapóker, különféle kártyajátékok, dominó, marokkó, kirakók és így tovább. Ezek a játékok nemcsak szórakoztatók, hanem kiváló fejlesztő hatásuk is van. Hosszú lenne felsorolni, milyen sokféle készséget fejleszt egy egyszerű társasjáték is. Gondoljunk csak a szabályok megtartásának gyakorlására, a megfelelő lépés kiszámolgatására, a sorrend követésére és megfigyelésére. A közös játék öröme pedig „hab a tortán”!
Az ünnepek alatt sokan útra kelnek, hogy meglátogassák ritkán látott, távol élő rokonaikat, vagy éppen közös pihenésre indulnak. Az utazások során is kihasználhatjuk a közösen töltött időt. Játszhatunk olyan játékokat, amelyekhez nem kellenek eszközök, mégis gyorsabban és vidámabban telik velük az idő. A szólánc sokféle változata ismert: az utolsó betűvel kezdődik a következő szó, vagy a nehezebb változatban az utolsó szótaggal indul. Esetleg kipróbálhatjuk nagyobbakkal az összetett szavakból fűzött láncot is. De játszhatunk „erről jut eszembe” játékot is, amikor a lánc tagjai között az asszociációnk adja a kapcsolatot (például a vízről a tenger jut eszembe, a tengerről a nyár jut eszembe, a nyárról pedig a napfény). Vidám játék a barkochba, amit mindenki ismer; kisebbeknek viszont egyszerűsíthetjük a „gondoltam egy…” játékra, ahol megadunk néhány szempontot a kitaláláshoz.
Sokáig folytathatnánk a sort. Nem véletlen a többes szám, hiszen remélem: a Kedves Olvasónak is számtalan emléke, ötlete támad az imént felsoroltak nyomán, és ezeket szívesen kipróbálja majd.
Meghitt és felejthetetlen pillanatokat kívánok, feltöltődést a évkezdéshez!
Végezetül álljon itt az egyik kedvenc idézetem:
„Hunyd be a szemed, üsd össze a sarkadat háromszor, és mondogasd magadban: Mindenütt jó, de legjobb otthon!” (Óz, a Csodák csodája)
NÉMETH ENIKŐ
tanító, szociálpedagógus,
tehetségfejlesztő szaktanácsadó
