Marrubium Vulgare L.
Ismert még az alábbi neveken:
orvosi pemetefű, fehér pemetefű, pemetefű
Közép-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén őshonos. Hazánkban parlagokon, legelőkön, állattartó telepek közelében valaha gyakori, vadon is előforduló, évelő gyógynövény volt. Sajnos mára az alföldi területeken már alig megtalálható. (Az 1950-es években, Békés megyében még tekintélyes vadon termő tételeket gyűjtöttek be a bel- és külföldi igények kielégítésére.)
Fő hatásai:
Keserűanyagai, illóolaja, cserzőanyaga és benne lévő nyálka, gyanta, valamint szaponin tartalma adja legfontosabb hatásait.
Belsőleg:
A légcsőhurut gyógyítására leginkább használt, ismert gyógytulajdonságú növény. Gyógycukorkák (pemetecukor) és keserű likőrök, gyógylikőrök alapanyaga. Asztmatikus panaszok esetén oldja a hörgőgörcsöt, elősegítve a hörghurut gyógyulását.Keserűanyagai miatt felhasználható étvágyjavításban, de epepanaszok és májbetegségek esetén is gyógyhatású, segít a zsíros anyagok lebontásában. Javítja az emésztést, megkönnyíti a bélmozgást (perisztaltika), ezzel segítve a kiürülést.Antiaritmiás hatása van, ezért szapora szívverés (tachicardia), koszorúér-betegség (angina pectoris) esetén enyhíti a panaszokat. A véredényeket tágítja, ezért a vérnyomáscsökkentő szerek kiegészítőjeként alkalmazható.
Külsőleg:
Gyulladásos bőrbetegségnél lemosásra, borogatásra.
Keverékekben a következő növényekkel együtt:
–
Egyéb információ:
Figyelmeztetés! Az előírt adagolás megtartása mellett nem okoz panaszt. Az előírt adagnál nagyobb mennyiségben szívritmuszavart és gyomorpanaszokat okozhat.
Tünetek:
