Papaver Rhoeas L.
Ismert még az alábbi neveken:
vadmák, veres mák, bujdosó mák, lúdmák, pipók, cicik, pippancs
„Mák közt termő rózsának” nevezi Melius Juhász Péter 1558-ban e szép, egész nyáron megtalálható virágot, amely a magyarság egyik jelképe lett. A népgyógyászatban régóta ismert és használt, tömegesen szántókon, parlagokon élő, áttelelő, egyéves gyógyító növény. Gyógyászati szempontból a kinyílt virágainak sziromlevelei értékesek, ezek szedése, szárítása körültekintést igényel.
Fő hatásai:
Alkaloid, festékanyag, nyálka, glikozida, gyanta és szerves sav tartalma adja a fő hatásait. Festékanyagára (antocián) jellemző, hogy savanyú folyadékban (ecetben) vörös színű, lúgos oldatban (meszes vízben, szódával) pedig kék színű lesz.
Belsőleg:
Régi korokban a népgyógyászatban a síró, nyugtalan gyermekek szájába pipacsfejet adtak rágcsálásra. Mákonytartalma miatt megnyugtatta, elaltatta a gyermeket. Felnőttek is rágták a pipacs máktokját, a bódulatot hozó pipázás e virággal történt. A cuclit néhol még ma is pipuskának hívják.A sziromból készült tea megnyugtatja a felső légutakat, köptető, egyben köhögéscsillapító hatású. Toroköblítésre kiválóan alkalmas szer.A pipacs szirmából szirupot is készítenek, ez gyógyhatásánál fogva gyógyítja a köhögést.Köhögéscsillapításra adott teákba keverve, valamint gyógy-, vagy élvezeti teák színezésére használhatjuk.
Külsőleg:
Teája gyulladt szem borogatására használható.
Keverékekben a következő növényekkel együtt:
–
Egyéb információ:
–
Tünetek:
