Képen: a világtojás

A legősibb jelkép kétségtelenül a tojás.

Bár manapság leginkább a gyermekek ajándékaként szerepel, a tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Számos teremtésmítoszban a világtojásból ered. A világtojás mondája a legtöbb nép hitvilágában felbukkan. Bár kicsi és törékeny, képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezi.

Az inkák szerint az emberiséget három tojásból alkotta meg a teremtő isten.

Az egyiptomiaknál Ra, a Napisten született tojásból. De ez még nem minden!

A bennu az egyiptomi mitológia legendás madara lángok között kel életre, és minden 500 évben egyszer fészket épít egy obeliszk tetején, ahol lerakja tojását. Mikor a tojás héja repedezni kezd, a bennut felemésztik a lángok, de aztán újjászületve kel ki a tojásból.

Kínában a teremtő sötét, tojás alakú káoszában élt. Tizennyolcezer év múltán a tojás két részre oszlott. A tiszta és világos rész lett az ég, a nehéz és tisztátalan pedig a föld. Ennek a kettősségnek lenyomata a Jin-Yang szimbólum.

A finn Kalevala így mutatja be a világtojás széttörését:
„Tört tojásnak alsó fele
Válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,
Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen.”

 A kereszténységben ott a nyilvánvaló hasonlat: Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, mint a madár a tojása héját. A tojás piros színe Krisztus kiömlött vérét jelképezi.

Hazánkban avarkori sírban találtak már festett, karcolt díszű tojást. Ez a honfoglalás kora előtti idő!

A középkorban a nagyhéten felállított Krisztus-sírba is helyeztek díszített tojást, s ezt a bukovinai székelyek napjainkig megtartották

A tojásfestés nem hungarikum. Népszokásként főként kelet-Európában jellemző ma is. Hajdanán egyszínűek voltak a tojások, idővel aztán kialakultak a feliratos tojások. A szöveg név, üzenet, vagy a keresztény jelkép. A díszítést viasszal írják ma is a héjra, amit festés után többnyire eltávolítanak.

Magyarországon a festett, díszített tojás ajándékozása szinte kizárólag a húsvéti időszakhoz kapcsolódik. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott. A tojást osztókörökkel „szelik”fel. Ezt rámázásnak nevezik. Az így kialakított mezők alkotják a díszítés kereteit.

A tojásból jósoltak is: nagypéntek éjjelén feltörték, aztán egy pohár vízbe csurgatták. A vízben úszó tojás alakja megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés.

A lányok pedig tojáshéjat tettek a küszöbre, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Mivel az megegyező az első férfiéval, aki belép a házba.

A barka:

Fontos húsvéti jelkép, a mi éghajlatunkon a pálmaágakat helyettesíti , amelyekkel üdvözölte a nép a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. Ennek emlékére szentelik meg a barkát virágvasárnapján.

A megszentelt barka eresz alá helyezve villámcsapástól őrizte a házat,  de különböző betegségek gyógyítására is használták.

A húsvéti bárány ősi jelkép.

A keresztény húsvét eredete a zsidó pészach, mely a zsidók Egyiptomból való kivonulásának ünnepe. Az Ótestamentumban szereplő tíz csapásból a végsőben a Halál Angyala magával ragadott minden elsőszülött fiút. A zsidók Isten parancsát követve bárányt áldoztak, annak vérével bekenték ajtóikat, így ők megmenekültek a csapástól.

„Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért”, ezért nevezik őt Isten bárányának is, ami egyébként az ótestamentumba szereplő, zsidók által bemutatott bárány áldozatára rímel. Szerepe Magyarországon eltűnőben van, míg Európa más országaiban a bárányhús fogyasztása az ünnephez tartozik.

A húsvéti nyúl

származását tekintve német , Magyarországon csak a XIX. században terjedt el. Talán tévedésen alapszik: a tojáshozó császármadár, a Haselhuhn nevének lerövidülése németül a nyúl jelentés (Hase). De bizonyára benne van az is, hogy e szaporaságáról híres nyuszi termékenységi szimbólum is. Az ajándékhozó nyúl városi szokás

A megöntözés pogány és keresztény elemeket is tartalmaz.

A locsolás csaknem egyidős termékenységkultusszal, de a vízzel való meghintés a keresztségre, a keresztelésre is utal. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára. Nem volt mese, a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám öntötték rájuk a vizet. A kölnivel való locsolás a szokás igen-igen megzabolázott változata.

A húsvéthétfő a világias ünneplés ideje volt. Ekkor tartották az emmausjárást: a nagymise után kivonultak a faluszéli borospincékhez, ahol aztán reggelig mulatoztak. A fiatalok a szabadban, az idősebbek a borospincékben telepedtek le.

Dunántúlról ismeretes a vesszőzés nevű húsvéthétfői szokás, amely azonos értékű a locsolással. Sibának nevezték azt a vesszőből font korbácsot, amellyel a legények megcsapkodták a leányokat, akik szalagot kötöttek a sibára, örömükben még meg is kínálták borral a legényeket. A Felvidéken viszont  a leányok korbácsolták meg a legényeket. Húsvét keddjén ( néhol egészen a hét végéig) a lányok, asszonyok locsolták meg viszonzásképp a férfiakat.

Az Ipoly vidékén vasárnap este jártak a legények, ez volt az tojáshajtás. Lányos házakban tojásokat gyűjtöttek. Kaptak szalonnát is, azt helyben megették. A héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire haragudtak. Csak ezután indultak el locsolni. Külön jártak locsolni a kisebb fiúk a keresztanyjukhoz és a rokon lányokhoz.

Erdélyben zászlós felvonulást rendeztek húsvét hétfőn.

Forrás:Netfolk

The post Húsvéti szimbólumok és eredetük appeared first on Energy Belvárosi Klub.