Eupatorium Cannabinum L.
Ismert még az alábbi neveken:
sédfű, közönséges sédkender, sebkender, kenderpakóca, fokhagymaszagú fű, vízigyopár, vízikender
Európában gyakori, de megtalálható Kis- és Elő-Ázsiában is. Hazánkban is ismert a nyirkos rétek, vizek mellett, nedves ártéri területek gyomtársulásaiban, utak szélén vadon megtermő, magasra növő, évelő növény. Gyógyászati célra az egész növény alkalmas, teának használva a növény felső 40 cm-es hajtása alkalmas.
Fő hatásai:
Nagy molekulájú poliszacharidok, eupatoriopikrin, illóolaj, glikozidák, keserűanyag, valamint cseranyag tartalma adják fő hatásait.
Belsőleg:
A népgyógyászatban vizelethajtóként ismerték. Alkalmazták belső sebek, valamint belső zúzódások gyógyítására.Teáját vesepanaszok, epeproblémák, májbetegségek és lépbántalmak elleni szerként használhatjuk. Teája, valamint a növényből készült kivonatok ösztönzik az immunrendszer működését, ezért célszerű a használata tisztítókúra esetén, méregtelenítő teakeverékekben, valamint influenza, meghűlés megelőzésére is.Gyökerének főzete hashajtó, ezért alkalmazhatjuk emésztési problémák rendezésére.
Külsőleg:
Az állatgyógyászatban alkalmazhatjuk: a friss növény nedvével bekent háziállatokat a férgek elkerülik.
Keverékekben a következő növényekkel együtt:
–
Egyéb információ:
–
Tünetek:
